Történelemvégi Labirintus

(korábbi nevén: Más-világi Labirintus)

A labirintusághoz fűződő történet egy képzeletbeli ásatáson, azaz fikción alapul. A Történelmi Labirintus folytatását egy váratlan esemény szakította félbe. A labirintusok legmélyebb pontján a rekonstrukciós munkálatok során egy emberi lábnyomot hordozó őskőzetre bukkantak. A kőzet kormeghatározását követően lázas régészeti kutatások kezdődtek a mélypincerendszer egész területén, illetve – a pontos geológiai helymeghatározásnak köszönhetően – eredményes ásatások követték egymást a Budai-hegység más pontjain is.

A feltárások eddigi eredményeit összefoglaló tárlat, valamint a még feltárás alatt álló nagyszámú lenyomat igazolni látszanak az első sejtést: a Budavári Labirintusban talált lábnyom nem a homo sapienstől, vagy valamely elődjétől, tehát nem a mi világunkból, civilizációnkból származik.

A budai leletek kivétel nélkül a földtörténeti újkor (Kainozoikum) harmadkorában, ezen belül pedig az ún. eocén időszakban keletkeztek. A legalább 42 millió éve előbukkanó, legkésőbb pedig – vélhetően – a felső eocén tengerelöntés nyomán, kb. 38 millió éve eltűnő civilizáció maradványainak túlnyomó része nem más, mint különféle fogyasztási eszközök, ún. konzum-idolok lenyomata.

Az eddigi feltárások során szellemi tevékenységre, kultúrára, művészetre, vallásra stb. utaló leleteket még nyomokban sem találtak. Ebből a jellegzetességből ered az idáig ismeretlen ember antropológiai meghatározása: homo consumus (h. c.). A homo consumus törzsfejlődését – a jelenleg rendelkezésünkre álló ismeretek alapján – nem lehet levezetni. Számos kutató a homo consumus egyik ősalapját, csakúgy, mint a homo sapiensét, a hüllőknél véli felfedezni.

Belőlük fejlődtek ki a triász időszak végén (kb. 200 millió éve) az első emlősök, amelyek mérete és fajszáma éppen az eocén időszakban kezdett el növekedni. Az eddig ismert emlősök agytérfogata ugyanakkor csak 400-500 köbcentiméter volt, szemben a homo sapiensi alkotó gondolkodást lehetővé tévő 1500-1700 köbcentiméter agytérfogattal, amelynek kialakulásához további 40 millió évre volt szükség.

A homo consumus ismeretlenből való hirtelen előbukkanását a kutatók többsége az ún. evolúciós nagyugrás elméletével igyekszik magyarázni. Mások szerint ilyen evolúciós eseményre nem feltétlenül volt szükség, mert, mint állítják, a homo consumusi civilizáció létrehozásához és fenntartásához a homo sapiensi agykapacitás töredéke is elegendő.

Még szórványosabban fordul elő az a nézet, amely a geocentrikus magyarázatokkal szemben a homo consumusi civilizációt idegen bolygóról származtatja, azaz olyan ember formájú lényektől, akik a szóban forgó időszakban egyszer vagy többször megfordultak, esetleg tartósan megtelepedtek a Földön.

A Budavári Labirintusban kiállított leletanyag kilenc darab ún. h. c. lenyomatból, illetve leletegyüttesből áll.

Töredékek a Homo Sapiens Emlékbizottság kiállításnyitó anyagából

„Tízezer éves barlangfreskók, erősépítésű piramisok, jól épített katedrálisok - kiállják-e úgy az idők próbatételeit,
mint a konzum-idolok?”

„Civilizációk körforgásában mindig ugyanez, mindig ugyanígy!”

„A tisztán anyagi világ – anyagtalan lenyomatokban, pokoli paradoxon!”

„Miközben technikánk az egeket ostromolja, szellemi értelemben egy új barlangkorszakba léptünk.”

„A homo sapiensi civilizáció semmitől sem visszatartva a Semmi felé tart.”

„A lármás világvégi-igehirdetők a problémát csak elfedik, hisz a vég, egy világ vége nem feltétlenül szembetűnő módon, mennydörgéssel, földindulással és datálva következik be. A Semmi észrevétlenül, mint visszajáró, besurranó tolvaj
lopkod el világunkból egyre többet.”

„A homo consumus álmai, ha voltak, a homo sapiensről szóltak.”