Borostyános grotta

A Borostyános grottánál felcsendülő zenében a labirintusjárás összes dallama felhangzik, felidézve a megtett út állomásait, amelyek valamiképpen személyesek is.

 

A világ eleven és középső pontja (Világtengely). De ki tekint vissza a középpontból? A középpontból, amely kibontja magát, s a tér és idő változatos alakzataiban mutatkozik meg.

A gyermekkor tüneményszerű világa, a gyermekidő harmóniája. Az első eszmélések, a harmónia megtartásának mágikus-mímes igyekezete (Őskori Labirintus).

Az ismeretlen sors nagy erejű kihívása: a serdülő lélek borzongató mélységei és mitikus magaslatai (Sámán-átjáró).

A végtelen távlatok és messzeségek, az el- és visszavágyódás. A régi-új otthont kereső vándorlás (Csodaszarvas-ösvény és a mitikus magaslat).

A megérkezés: elcsendesülés és letisztulás (a boltíves terem a keresztelőmedencével).

Ám a lélek legyőzve a mélységeket gyakran saját magasságaiba zárja magát, s nem érti ama titkos erőket, amelyek az élet közepén túl ismét bolyongásra bírják (a boltíves teremből leágazó sötét folyosó, s az ösztönök moraja).


Ismét megérkezés: az emberlét mélységeinek reneszánsza – örömittasság. A létezés különféle erőinek tevékeny egyensúlya – bölcsesség, derű. Úgy tűnik: egy beteljesedő életút, és annak koronája (borkút és borostyán). Vagy mégsem, s a lélek koronáját veszítvén – el, tovább? (Az aláhanyatló koronás fő)

Elfénytelenedő és szűkülő sikátor – le, egészen a mélypontig (a Más-világi Labirintus valóban a barlangrendszer legmélyebb részén található).

De ki tekint vissza a középpontból? S a lélek elmozdul a holtpontról. A Borostyános grotta zenéjében a labirintusjárás összes dallama felhangzik. Az összes hang. Összhang.