A Budavári Vár-barlang története

 

A budai vár alatt két-, illetve háromszintes, félig természetes, félig mesterséges pincerendszer húzódik meg. A felső szint 3-8 méter mélyen fekvő különálló üregekből áll, az alsó szinten egyedi és összefüggő pincéket találunk.

 A Buda Vár keresztmetszete

A Várhegy területén kb. 350 000 évvel ezelőtt melegvizű források törtek fel. Magas mésztartalmuk mészkősapkával vonta be a hegy alapját képező budai márgát és az Ördög-árok patakja által lerakott kavicsüledék. A feltörő forrásvizek egy idő után már nem tudtak feljutni, így a budai márga és az édesvízi mészkő határán kerestek maguknak utat, kimosták a mészkő alsóbb rétegeit, illetve a mészkő alatti lazább rétegeket.


A Budavári Labirintus kiállításai (1984-2011) a budavári pincerendszerben - 011


A történelem során ez a többemeletes üregrendszer számos szerepet töltött be. A középkorban bor és termény raktározására használták a felső, különálló pincéket, az alsó járatrendszerben ásott kutak pedig vízzel látták el a lakosságot a XV. századig. Természetesen ennek a földalatti hálózatnak vannak olyan részei, ahol két vagy három szint is átjárható, így a házak alatt lévő magánpincéken keresztül lejuthatunk egészen a Várhegy gyomrába, a labirintus pedig lehetővé teszi, hogy akár egy másik épület kijáratán távozzunk. A pincerendszer e tulajdonságának köszönhetően hadi célokat is szolgált a török hódoltság idején. A budai szőlőtermesztés hanyatlása és az ivóvízrendszer kiépítése után a főleg bortárolásra és vízszerzésre használt pincék elvesztették jelentőségüket, az üregeket építési törmelékkel és szeméttel töltötték meg, így lassan feledésbe merültek, a köztudatban pedig legendaként maradt fenn a pincerendszer létezése. 


A földtudomány különböző területeinek képviselői a XIX. század végétől fordítottak ismét figyelmet a Várhegyre. A Várhegy földtani felépítéséről szóló első leírásokat Szabó József készítette, Szontagh Tamás végezte el a területen az első részletes geológiai és hidrogeológiai kutatást. Schubert Ignác pincefeltérképezési munkái tették lehetővé, hogy a harmincas években megkezdjék a mély pincék feltárását, kezelését és idegenforgalmi rendezését. Kadič Ottokár és a Barlangkutató Társulat vállalta magára e feladatokat. Munkájuk eredményeként 1935-ben Várhegyi Barlang néven nyitották meg a nagyközönség előtt az addig feltárt Szentháromság utcai szakaszt.

A hadügyi szervek érdeklődését is hamar felkeltette a budavári várbarlang és mély pincerendszer; óvóhelyeket és légvédelmi létesítményeket hoztak létre benne. A II. világháborúban egy kisebb kórház is üzemelt a Várhegy oltalmában. A hidegháború idején a polgári védelmi szervek korszerűsítették a pincerendszer óvóhelyeit. A létesítmények titkosak voltak, a magánlejárókat befalazták, a lakosság elől elzárták.

1961-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat ismét megnyitotta a kibővített és átalakított Szentháromság utcai szakaszt Barlangtani Múzeum néven. Az itt berendezett kiállítás 1965-ben az Úri utca 9. szám alá költözött, mivel a létesítménynek otthont adó Budapesti Történeti Múzeum nem vállalta tovább az 1961-ben átadott szakasz üzemeltetését. Az Úri utca alatti folyosókon a történelmi emlékekből álló kiállítás egészen 1976-ig volt látogatható, amikor pénzügyi nehézségek és technikai problémák, valamint a pincerendszert elárasztó víz miatt bezárták a létesítményt.

1983-ban Budavári Labirintus néven nyílt meg a járatrendszer 1 500 méteres szakaszán, csaknem tízezer négyzetméteres területen a magyar történelmet bemutató panoptikum, létrehozva ezzel a budavári labirintusrendszer eddigi legnagyobb, legrendezettebb látogatható szakaszát. 

 

 Budavári Labirintus - Panoptikum 1983


Az 1996-ban elkezdődő rekonstrukciós munkálatoknak köszönhetően a csaknem tízezer négyzetméteres látogatható sziklapincerendszer jó része visszanyerte eredeti, háború előtti arcát.

 

A Budavári Labirintus kiállításai (83-11)



A történelmi eseményeket illusztráló panoptikumot pedig szimbolikus, mélyebb értelmű, titokzatos kiállítások váltották fel. A korábbi, a Labirintus Panoptikum viaszalakos kiállítást pedig olyan szimbolikus, mélyebb értelmű és titokzatos kiállítások váltották fel, amelyek kulcsszava maga a labirintus lett. Ebben az értelemben a Budavári Labirintus nem pusztán útvesztő, hanem történelmünkhöz, világunkhoz és önmagunkhoz vezető utak szövedéke.


 A Budavári Labirintus kiállításainak térrajza (1983-2011)

 

A Budavári Labirintus kiállításai 2011-ben megszűntek  a budai várban. 

Tovább: Archívum